Sziasztok!
Nem tudom kit mennyire érint ez meg, de én mindig valamilyen szinten így gondolkodtam, viselkedtem, mint ahogyan az itt elolvasható idézetben kiderül:
Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált:
- Áúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú". . .
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?
- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak!
A hang felel: "Csodállak".
Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy!
A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"
Majd az apja elmagyarázza:
- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.
Nem tudom Ti hogy vagytok ezzel, de ma ezt elolvasva úgy döntöttem, hogy ezt megosztom Veletek, hátha valaki szintén meglátja önmagában ugyanezt.
Sziasztok!
OSHO
Lépj tovább a haragtól a kreativitás felé, és azonnal látni fogod, hogy hatalmas változás megy végbe benned. Másnap ugyanazok a dolgok nem tűnnek elegendő indoknak a haraghoz. A haragtól szenvedő emberek fele attól szenved, hogy túl sok benne a kreatív energia, amelyet nem tud hasznosítani. Fektesd az energiáidat kreativitásba, vesd bele magad valami olyasmibe, amit szeretsz.
Ez is én vagyok :o)
"Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min nevetek. Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok, szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is, ha nem az. Sokkal többet sírok, mint gondolnád. Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem. A letört köröm fájdalmas. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő. Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz Rám. És egy ölelés mindig segít!"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése