Hajnesz próbálkozásai a kézművesség útvesztőjében: Koszorú

Ez is én vagyok :o)

"Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min nevetek. Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok, szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is, ha nem az. Sokkal többet sírok, mint gondolnád. Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem. A letört köröm fájdalmas. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő. Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz Rám. És egy ölelés mindig segít!"

2010. november 11., csütörtök

Koszorú

Sziasztok!

Egy újabb kreálmány, amit a Szabadidő központban csináltam. Volt egy ilyen program éppen ma, amikor Viviennel a Bambinóba mentünk (játszószoba), ő ott egy darabig elvolt nélkülem, majd csatlakozott hozzám.

Teljesen itthon tudtam befejezni, de talán ha az össz elkészülési időt vesszük, akkor 3/4 óra, ami nem sok szerintem. Próbáljátok ki ha tetszik.

Az alap egy vesszőből készült kör (jó a fűzfa lecsupaszított ága is, az elég hajlékony, s ha többet összefogunk akkor jól tart), majd ez volt burkolva fenyő ágakkal. A többi pedig a fantázia és a tartozékok függvénye. Volt ami ragasztópisztoly segítségével lett rögzítve, de az ágak azok a virág drót segítségével.

Így díszíti az ajtót: