Újra jelentkezem, mivel egy újabb projektem elkészült egy délután és egy hosszúra nyúlt este alatt.
Kislányom néptáncra jár, s zokniban próbálnak, hogy könnyebb legyen az elején a lépéseket megtanulni, ne akadályozza a cipő a lábuk mozgását. Persze egy aggódó anyukának ez nem nagyon tetszik, nehogy a tornaterem hideg padlóján a Kislány felfázzon. Addig addig agyaltam, míg rájöttem, hogy egy jó meleg papucskára van szükség. De nem tudtam mi legyen az alja, hogy ne csússzon. dekorgumira esett a választáson, de tanácsok szerint ez nem jó, mert hamar szétreped. Na most mi legyen? Hogyan tovább. Nem akartam vásárolgatni hozzá. Mert biztosan vannak olyan termékek, amik jók erre, de egy cipőcske miatt nem érdemes bevásárolni. Jött a következő javaslat a bőr, mivel az nem fog csúszni. De jó, gondoltam, de megint honnét szedek bőrt, s persze világosabb színűt, hogy ne fogjon. Csak úgy rákérdeztem édesapámtól, hogy ugyan véletlenül nincs e a készlete közt bőr, s képzeljétek jó vastag világos szürke színűt adott így elsőre. Azt a boldogságot, hogy a helyzet megoldva! Kivágtam belőle a dekorgumis sablonom alapján a talpacskát, s ceruzával bejelölgettem egyenlő távolságok szerint, hogy hova kerüljenek a lyukak, melyen keresztül hozzá kell majd varrni a horgolt talprészhez. Majd kilyukasztgattam., tűvel és horgolótűvel szépen körbehorgoltam. Jó kis meló volt mire végeztem. De megcsináltam! Majd e szerint a minta szerint, készítettem hozzá próbálgatva a horgolt talpat. Mikor ezzel is készen voltam jöhetett az összehorgolása a 2 darabnak. Akkora szerencsém volt, hogy elsőre sikerült! Juhéj! Lehetett készíteni a felső részt végre. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan is fog mindez létrejönni, mivel nem csináltam még ilyet, s persze úgy kell megcsinálnom, mivel táncolós cipők, hogy ne essen le a lábáról, ha ugrálnak, vagy forognak. Ekkor még szerencsére Kislányom nem aludt, így sikerült közben-közben megkérni próbálja fel. Mivel tudta neki készül örömmel tette. Legelőször csak az egyik cipőt csináltam, hogy a másik majd az első után készülhessen akkor, ha ő már esetleg alszik. természetesen ez így is lett, mivel kiselsős révén, már aludt, mikor a másik készült. Szépen megcsináltam, legalábbis én úgy gondoltam, de valami díszítés hiányzott, Csak puszta rózsaszín cipőcske? Az nem én vagyok, tegyünk rá valami díszítést. Na meg persze ugye honnét is tudná melyik megy a jobb vagy a bal lábára. Én még csak megnézem a talpa szerint, de ő nem fogja. Így keresgéltem a minták között, s találtam egy szívecskét, amelyik nagyon megtetszett. De ez még mindig nem volt az amire azt mondom, hogy na igen, ez az! Ekkor kitaláltam hogy a szivecske közepébe teszem kisvirágos gombot, s körben rávarrom a cipőcskére. A végeredmény íme:
Mintát ne kérjétek légyszives, mert saját ötlet alapján készült, s egyedi lábra.
Jó kézimunkázást, szép napot Nektek!
